Koncertek

Harry Sokal
2013 10. 24.
Pressburger Klezmer Band
2011 10. 01.
Pavol Bodnár Trio
2010 12. 16.
Jurkovič - Hajnal
2010 12. 09.
Erik Rothenstein trio
2010 05. 29.
Hars Viktor Band
2009 05. 28.
Gonda János
2009 04. 08.
Vázsonyi János
2008 08. 09.
Harcsa Veronika
Zsinagóga2008 07. 07.
Nothing But Swing Trio
ZUS Sahy2007 11. 21.
Trio Olamar
ZUS Sahy2007 11. 08.
Jens Bunge a trio Pavla Bodnara
Evangel. templom2007 10. 15.
Trio Lennart Nevrin
ZUS Sahy2007 10. 11.
AMC Trio
ZUS Sahy2007 09. 21.
Norbert Kovács
Menora Saag2007 07. 21.
Peter Lipa, László Attila
VH színházterme2006 12. 01.
Charlie
Főtér2006 09. 07.
Eldad Tarmu and string quartet
Zsinagóga2006 09. 07.
Szakcsi Lakatos Béla Trio
Zsinagóga2006 08. 11.
Színek szimfóniája
Zsinagóga2006 06. 13.
Harry Sokal, Pavel Bodnár
Zsinagóga2006 05. 05.
Trio Tarana
Zsinagóga2006 04. 29.
Balázs Elemér Group
Zsinagóga2006 04. 29.
Földvári Gergely Trió
Zsinagóga2006 04. 28.
AMC trio
Zsinagóga2006 03. 23.
Ty Garner and Blue Note
Zsinagóga2005 10. 30.
Elsa Valle - Winand Gábor
Zsinagóga2005 09. 18.
Close Harmony Friends
Zsinagóga2005 09. 11.
Froy Aagre: Offbeat
ESO Étterem2005 07. 26.
Eldad Tarmu,Nothing But Swing
Homok2005 07. 01.
Classic - jazz art duo
Zsinagóga2005 06. 14.
Carl Orrje Visby Jazz Trio
MAI (ZUŠ) Ipolyság2005 05. 20.
Csikós Attila és Oláh Szabolcs
Villa Romaine2005 03. 02.
Ján Hajnal
MAI (ZUŠ) Ipolyság2004 10. 05.
Nothing But Swing Trio
Zsinagóga2004 08. 31.
Ron Affif Trio
Zsinagóga2004 08. 01.
East Quartet
Villa Romaine2004 07. 02.
Mike del Ferro trio
MAI (ZUŠ) Ipolyság2004 06. 26.
Kazimierz Jonkisz Trio
Villa Romaine2004 01. 26.
The Idea of North
Cameron Center2003 11. 19.
Bass Friends
Cameron Center2003 11. 04.
Close Harmony Friends
Zsinagóga2003 09. 14.
William Feasley
Zsinagóga2003 07. 25.
Andy Middleton Quartet
Bovi2003 07. 21.
Jeff Gardner
Zsinagóga2003 05. 22.
Peter Lipa: Beatles (in) Blue(s)
Mozi2003 04. 15.
Trio Ondreja Krajňáka
MAI (ZUŠ) Ipolyság2003 04. 01.
Krajňák, Kováč
Mozi2002 12. 04.
Peter Lipa, Winand Gábor
Mozi2001 11. 27.
MS Centrum Artist építése
Zsinagóga2001 07. 31.
Walking Vision
2001 03. 22.
Valihora,Jonáš,Griglák,Tariška
Fortuna2001 01. 21.
FBI (Funky Band International)
Mozi2001 01. 21.
Madhouse
Mozi2001 01. 18.
Bratislava hot Serenaders
Bovi Étterem2001 01. 01.
Ron Affif
Mozi2000 10. 18.

Harry Sokal, Pavel Bodnár

Zsinagóga, 2006 05. 05.

Tartalom
Előadók
Harry Sokal(AT)-saxofon, Stano Palúch (SK) –violin, Pavol Bodnár(SK)-piano, Balázs Horváth(HU)-doubble bass, Peter Solárik (SK)-drums
Helyszín
Zsinagóga
Dátum
2006 05. 05.
Weblinkek
az oldal elejére

Fényképek

az oldal elejére

Sajtó

... mint egy kaméleon

Szerző: Máté J. György • Nyelv: Magyar • Forrás: Fidelio.hu

http://www.fidelio.hu/magazin Harry Sokal pályája és mindennapi zenei gyakorlata jól bizonyítja, hogy a jazz minden esetleges nemzeti karakterisztikum ellenére is elsősorban nemzetközi műfaj. Harry Sokal Tíz évesen kezdett jazzt játszani. Negyed évszázadot töltött Art Farmer amerikai trombitás zenekarában. 1977 óta tagja a világ egyik legjobb nagyzenekaraként számon tartott Vienna Art Orchestrának. Fellépett Art Blakey és Idris Muhammad, Michel Portal és Wynton Marsalis, Johnny Griffin és Palle Mikkelborg mellett, hogy csak néhány jól csengő nevet említsünk külföldi zenei partnerei közül. Az osztrák jazzt képviselte Carla Bley nagyzenekarában, a Daniel Humair személye körül kikristályosodó párizsi jazz-szcénában, az EBU Big Bandben és Münchenben, DJ Sven Väth modern jazzprojektjében? Igen is, meg nem is. Sokal magával ragadó szaxofonsoundjában, játékának sokszínűségében, zenei rugalmasságában is elsősorban a műfaj országhatárokat nem ismerő egyetemessége nyilatkozik meg. A muzsikussal készült alábbi interjút 2006. május 5-i ipolysági koncertje előtt rögzítettük. - Úgy tudom, Art Farmernek két zenekara volt, egy amerikai és egy osztrák. - Így van. Magam huszonnégy éven át voltam tagja az Art Farmer-zenekarnak. Azt hiszem, a jazz legtöbb titkát Art Farmertől tanultam el. Persze Fritz Pauertől is ellestem ezt-azt, de Art Farmer volt az igazi. Ő aztán tudta, hogyan kell jazzt játszani! Az ő játéka osztályon felülinek nevezhető. Mindent tudott arról, hogyan kell balladákat megszólaltatni, hogyan kell egy ismert számot interpretálni. A legtöbb fiatal muzsikus csak az akkordváltásokra figyel. Semmi új nincs abban, ahogy előadnak egy dalt. De az igazi jazzmuzsikus magát a dalt adja elő. Érted? - Több más állandó zenekarnak is tagja vagy. - Igen. A legismertebb ezek közül a Vienna Art Orchestra. Nagyon hosszú ideje vagyok velük. Jövőre fogjuk ünnepelni az együttes harminc éves jubileumát. - A Vienna Art Orchestra ma Európa egyik legjobb jazz-zenekara… - …ha nem a világ egyik legjobbja! (nevet) - Soroljuk tovább. Együtt dolgoztál az altszaxofonos Wolfgang Puschniggal is az 1983-ban New York-ban rögzített Red-White-Red & Spangled című albumon. - Az már régi lemez. Van egy újabb közös kvartettünk is, amellyel tavaly adtunk ki egy albumot a Universal-nél. Voices Of Time lett a címe. - A fúziós világba szintén elkalandoztál Rave The Jazz! című koncertlemezeden, 1996-ban. - Úgy van, és két évvel később kiadtunk egy hasonló hangulatú lemezt Full Circle címmel, szintén a Universal Recordsnál. - A Full Circle is az osztrák jazzt bemutató sorozat részeként jelent meg, mint a ’83-as, Puschniggal közös album? - Nem. Ez egy különálló kiadvány. De hadd említsem még meg a Roots Ahead című triólemezemet is. Mario Gonzi dobol rajta, és Mathias Pichler a bőgős. Ezen főleg standard darabokat játszom. Tudod, miután 1999 októberében Art Farmer meghalt, mindenféle zenét kezdtem játszani. Lírai zenéket, tüzes tempójúakat, sőt, funky darabokat is. Egyikről se akartam soha lemondani. Volt tehát a hagyományosabb jazzvilág, amit Farmer zenekarából hoztam, és volt a fúziós zene, a modernebb hangzások, amik szintén izgattak. Art Farmer halála hirtelen következett be. Én meg vittem tovább a projektjeimet. És tudod, egy- két évvel később egyszer csak kiüresedtem…Valami nagyon kezdett hiányozni. Hiányoztak a gyökerek. Akkor azt mondtam magamnak: vissza kell térni ismét a gyökerekhez, ahonnan erőt meríthetek. Nos, ezért van az, hogy a triólemezen csak standard darabok szólalnak meg. Persze modern felfogásban, de mégiscsak a hirtelen távozott Art Farmer szellemében. Rá is írtuk a lemezborítóra, hogy Art Farmer emlékére és tiszteletére játsszuk a darabokat. Természetesen néhány olyan számot is eljátszottam itt, amit régebben Art Farmer zenekarával szintén műsorra tűztünk. Úgyhogy ez végül egy tribute-album lett. Másfelől olyan zenék is találhatók a lemezen, amelyeket Coltrane-élményem magyaráz. - Egy-egy ponton jól hallható a Coltrane-hatás a zenéidben. Mindez azt jelenti, hogy nem hiszel a független európai jazz létezésében? - De, feltétlenül hiszek! - Akkor hogyan definiálnád a különbséget amerikai és európai jazz között? - Az európai jazz sok különböző ország és kultúra jazz-zenéjét jelenti. Nagyon eltérő gyökerekből és kulturális hátterekből táplálkozik ez a zene. Mindegyik európai zenésznek megvan a maga saját értelmezése. Mindegyikük egy-egy külön lélek. Meghallgatod Jan Garbareket, és eléd tárul az összes északi melódia, az olaszokat hallgatva gyakran érzed azt a bizonyos szentimentalizmust, igaz? A spanyoloknál ott a tüzes ritmus, a franciáknál a kaotikusnak ható free játék. A balti államokból származó, vagy a román jazzben is megtalálható egy speciális hagyomány lenyomata. Úgyhogy mindebből egy rendkívül sokszínű európai jazz alakul ki. Ettől olyan érdekes ez a zene. Egy New York-i muzsikus másképp játszik, mint egy Los Angeles-i, mégis, azt hiszem, kisebb köztük a különbség, mint két európai jazz-zenész attitűdje között, holott azok csupán ezer kilométerre laknak egymástól. Talán ez teszi az európai jazzt olyan különlegessé és szívhez szólóvá, míg az amerikai jazz-zenészeknél szinte tökéletes a technika és a hangzás. Én olyan vagyok az európai jazz-zenészek között, mint egy kaméleon. A rólam szóló kritikák gyakran beszélnek arról, hogy társaim közül én játszom a leginkább amerikai módon. Ezt a technikámra és a soundomra értik. Másfelől azonban tudok nagyon líraian és meleg hangon is játszani. Egyes darabjaimból kihallható egy bizonyos osztrák melankólia. Ezt nevezem én alkalmanként kaméleon-természetnek. - Ez lett volna épp a következő kérdésem: mi teszi egyedivé az osztrák jazzmuzsikát? - Azt hiszem, ezt a kérdést már megválaszoltam. De azért az még elmondható, hogy az osztrák jazz-zenészeknek általában nagyon jó a ritmusérzékük, akár a magyaroké, de nagyon sok melankólia is van az osztrák jazzben. - Azért akadnak itt igen erőteljes muzsikusok is. Nemrégiben hallottam Robert Bachner harsonás két lemezét, aki kifejezetten energiagazdag muzsikát játszik. - Így van, Robert Bachner valóban nagyon erőteljes fickó. Ez is benne van az osztrák jazzben. Mi osztrákok néha olyanok vagyunk, mint a favágók. - Sok zenét hallgatsz? - Nem. - És ha mégis? - A régieket. - Úgy érted, klasszikus zenét? - Nem. Gene Ammons vagy Sonny Stitt lemezeit. De előfordul, hogy az újabb muzsikusok albumait rakom fel. Chris Pottert, Joe Lovanót, Mark Turnert. Teljesen újfajta technikákat dolgoztak ki a szaxofonozásban. Chris Potter félelmetes, szinte mindent tud. Mégis úgy érzem, Joe Lovano egy kicsit mintha mélyebb volna. - Szopránszaxofon-stílusodra hatott valaki közvetlenül? - Dave Liebman, Wayne Shorter és az Elvin Jones Trio szaxofonosa, Joe Farrell. És persze Steve Lacy. - Jut időd valamilyen hobbira? - Igen, búvárkodom. Sokfelé jártam már, például a Galápagos-szigeteknél, a Maldív-szigeteknél, vagy a Vörös-tengeren, a szudáni partok közelében. - Kerültél már veszélyes helyzetbe is, például a cápák miatt? - A cápák félénk állatok. Nem a nagy fehér cápáról beszélek, de azzal a búvárok nemigen találkoznak. - Megörökítetted valaha a víz alatti világot valamelyik kompozíciódban? - A tengerek alattit még nem. De írok kísérőzenéket tudományos ismeretterjesztő filmekhez, amelyek a vizek szennyezettségére hívják fel az illetékesek figyelmét. Egyszer épp a Traun folyóban búvárkodtam, és a víz alá került római kori utcákat és épületeket bámultam, amikor észrevettem, hogy a sügérek táncszerű mozgásokat végeznek hátrafelé, amikor ikrát készülnek rakni. Nos, ezeket az utánozhatatlanul szép mozdulatokat megörökítettem egy kompozícióban, melynek A sügér tánca címet adtam.

az oldal elejére

Egy este Harry Sokallal Ipolyságon

Szerző: Máté J. György • Nyelv: Magyar • Forrás: Fidelio.hu

http://www.fidelio.hu/visszhang_j.asp?id=9934 Megszokhattuk már, hogy az Ipolyságra invitált külföldi muzsikusok izgalmas zenei kalandokra csábítják a közönséget, ám az eddigi vendégek többnyire csak szűkebb körben ismert előadók voltak. Május 4-én este viszont egy Európában és Amerikában egyaránt elismert sztár, a szaxofonos Harry Sokal látogatott el a szlovák kisvárosba, hogy egy nemzetközi kvintett élére álljon ezüst Selmerével. Az osztrák szaxofonos bejárta a világot, a műfaj rengeteg világklasszisával lépett közösen porondra. Art Farmer együttesének tagjaként két hétig muzsikált New York egyik legismertebb jazzklubjában, a Sweet Basilben, de az ipolysági publikum méltán érezhette úgy, hogy a sztár itt se játszott kisebb erőbevetéssel, mint az amerikai klubban, ahol például honfitársa, Joe Zawinul is a közönség soraiból hallgatta játékát. Az ez alkalomra összeállt szlovák-osztrák-magyar kvintettnek csak egyetlen próbára volt ideje, úgyhogy a zenészfül meghallhatta tolmácsolásaikban az egymás stílusát még csak kóstolgató, nyersebb megoldásokat, az efféle apróságok felett elsikló hallgatók azonban fenntartások nélkül átadhatták magukat a lebilincselő standardeknek, majd a szerényen a szólisták mögé húzódó szlovák pianista – részben népdalokra épülő – szerzeményeinek. Pavel Bodnár izgalmas, Brubecket idéző 5/4-es kompozíciót varázsolt egy szlovák népdalból, Sokal pedig, akinek amúgy nem kenyere a túl sok vibrato a szopránszaxofonon, ezúttal egy kicsit úgy fújta egyenes hangszerét, mintha tárogatón játszana. Az osztrák művész tenorjátéka még a legzártabb füleket is felnyitotta. Megvillantotta stíluskínálatának sokféleségét, tónusainak sokszínűségét és remek érzékét a melódia iránt. Hol egy-két taktusnyi Coltrane-hangulat, hol a még régebbi nagyok, Hawkins és Webster levegős játéka rémlett fel a standardek hallgatásakor. Sokal az évek során gyönyörű, telt hangzást dolgozott ki hangszerein, soundja tiszta és öblös. De mire túlságosan elandalodtunk volna a régi szép napokon, valami sokkal modernebbet kezdett játszani, mintha a brechti elidegenítési effektust alkalmazná a zenére. A zenekar másik frontembere a Bodnár-szerzeményekre beálló szlovák hegedűvirtuóz, Stano Palúch volt. Szólóiban természetesen keveredtek a „világzenei” és a jazzes elemek. Nagy élvezettel játszott, és szólóit sok apró motívummal díszítette. Érdekes élmény volt ezt a felfogást hallani tőle, hiszen a Nothing But Swing trióval 2004-ben kiadott közös lemezén sokkal több swinget vitt bele játékába. A szlovák trióból tegnap csak Peter Solárik dobos volt hallható, de játékával ismét honorálni tudta az együttes híveinek (például e sorok írójának) bizalmát. Magyarországot a fiatal Horváth Balázs bőgős képviselte az együttesben. Intelligens és alkalmazkodó játékával jól egészítette ki az alkalmi csoportosulás hangzásvilágát. Nemzetközi együttesekben közreműködő, alig ismert darabokat megszólaltató kísérőink játékában alkalmasint ritmikai zavarokat észlelhetünk, kreatív együttműködés helyett konvencionális asszisztenciát vehetünk észre. Horváth Balázs azonban tökéletesen megtalálta helyét a formációban, s nyilván tovább stabilizálná pozícióját, ha a zenekar folytatná közös szereplését. Harry Sokalt tegnap is bárki felismerhette jellegzetes külleméről: híres pepita keretes „groovy” szemüvege ugyan már régebben eltört, de most egy hasonlóan figyelemreméltó okuláré mögül vizsgálgatta környezetét. Tűhegyes csizmáját az egész Vadnyugat megirigyelte volna. Szívesen megkóstolta a helyi vörösborokat, és őszintének tűnt a hangja, amikor magyar beszélgetőpartnerének a villányi nedűket dicsérte. Mint ahogy azt is meggyőződéssel állította, hogy egykori pianista partnere, Szakcsi Lakatos Béla a világ egyik legjobb zongoristája. (2006. május 5., Ipolyság, Szlovákia; Harry Sokal koncertje; az együttes tagjai: Harry Sokal (tenor- és szopránszaxofon); Stano Palúch (hegedű); Pavel Bodnár (elektromos zongora); Horváth Balázs (bőgő); Peter Solárik (dob)

az oldal elejére
© 2019 Sigillum Oppidi Saag n. f., Webovú stránku vytvoril: Tomáš SrnaLátogatók száma: