Photos

Press

Magas szőke hölgy szaxofonnal - Froy Aagre együttese Ipolyságon

Míg a magyarországi jazzfesztiválok látogatóinak zömét továbbra is a Nagy Nevekkel lehet becsalogatni a nézőtérre, akad egy-egy alkalmi rendezvény – határon innen és közvetlenül túl –, ahol a közönségnek alkalma van megismerkedni új hangokkal is. Vannak pontjai a világnak, például Norvégia, ahol kultúr- és műsorpolitikai trend az új jazzművészek szakmai, anyagi és erkölcsi támogatása, s ezzel a döntéshozók egyben a műfaj túlzott amerikanizálódásának is gátat szabnak. Hazai tájakon a fiatal európai jazz élvonala egyelőre főként csak egyéni kezdeményezések és erőfeszítések eredményeként mutatkozhat be. Mint arról már többször tudósítottunk lapunkon, az „Ipolyság város pecsétje” (Sigillum oppidi Saag) alapítvány és Makovínyi Pál koncertszervező (a tizenhatodik századi angol Masters of Revels – „ünnepségrendező mesterek” jó utóda) minden nyáron és ősszel lehetőséget ad több ifjú európai rising star-nak a bemutatkozásra. Július 26-án este egy norvég kvartettet, a tenor- és szopránszaxofon játszó Froy Aagre együttesét hallgathatta meg a szlovákiai kisváros negyven-ötven fős közönsége. Tegyük hozzá gyorsan: a norvég zenekar felléptetése – akárcsak a korábbi együtteseké – igen jó választásnak bizonyult. Se a közönséget, se a skandináv muzsikusokat nem zavarta a rusztikus környezet (a koncertet ezúttal egy kocsmaudvaron rendezték meg), sőt, a kvartett tagjait kifejezetten inspirálták a szokatlan díszletek, no meg az előző esti fergetegesen sikeres hangversenyük Besztercebányán. A korábban öt évig klasszikus zenét játszó, majd a jazz felé forduló, s hét éve a műfajban tevékenykedő szaxofonost debütáló albuma, a Katalyze meghallgatása után hívta meg a szervező Ipolyságra. Froy Aagre a CD-n Offbeat nevű kvartettje élén muzsikál, s Szlovákiában is velük lépett porondra, bár a lemezen hallható Roger Williamsent a kelet-európai koncerteken a nem kevésbé tehetséges Audun Ellingsen váltotta fel. A messzi északról származó bőgős talentumát bizonyítja az is, hogy néhány hónappal korábban Bobo Stenson és Tomasz Stańko oldalán léphetett fel Franciaországban. A két setet játszó együttes a lemezen is nyitószámként szereplő Lee Valley-vel és Slow Train-nel kezdte műsorát, két olyan számmal, amelyek azonnal meggyőzik hallgatóját a szaxofonos kivételes kompozíciós tehetségéről is. A program következő részében az album megjelenése óta komponált és a lemezről már ismert darabok váltakoztak. A magas szőke szaxofonos hölgy újabb szerzeményei szintén sok trouvaille-t tartogattak a közönség számára. A Major Transition például a lassú, meditatív számok után groove-os dobalapjával tűnt föl, itt az először szopránszaxofonon játszó Froy Aagre tenorszaxofonra váltott, és sok vibratóval díszítette az izgalmas ritmikájú zenét. A The Canadian Hat című újabb szerzemény ismét a szaxofonos melankolikus oldalát tárta fel: valószínűleg ez Froy Aagre újabb szerzeményeinek egyik legjobbja. Néhány hónapja keletkezett egy fenséges hegyek koszorúzta kanadai jazztáborban, valamikor a hajnali órákban. Az elmaradó álmot a gyönyörű táj ihlette melódia pótolta – mindannyiunk szerencséjére. Szünet előtt felhangzott még egy másik emlékezetes szám a régebbi repertoárból, a sok norvég népzenei motívumot ECM-es „fjordzenével” keverő Norwegian Mountains. Iain Bellamy egykori angliai tanítványa a műsor második részére is több ragyogó szerzeményt tartogatott. Míg a szólista nélkül játszó ritmusszekció (Andreas Ulvo Langnes – Fender-zongora, Audun Ellingsen – bőgő és Freddy Augdal – dob) többször visszavitte hallgatóit az időben, s a fusion jazz úttörőinek (Head Hunters, Return To Forever) világát idézte meg, a szaxofonos témái „északiak” maradtak, különösen a Countryside című újabb opus, amely Froy Aagre egyik csúcsteljesítményének hangzik. Jelentős kivételnek a Been There című nagyívű számot tartom, amelyben a tenorhang a Coltrane-iskola lírai változatához kapcsolódik. A norvég kvartett tagjainak nagyon megtetszett a szlovák táj, s még inkább a közönségnek az északi országban ritkán tapasztalt nyílt lelkesedése a jazz iránt. Mint elmesélték, Besztercebányán késő éjszakáig állt a bál, Freddy Augdalnak különösen tetszett, hogy sokan a hangverseny eufóriájában sörösüvegeket kocogtatva vették ki részüket az előadásból. Ilyen közönséghez jövőre is szívesen visszatérnének, sőt, valamelyik budapesti klubot szintén örömmel kipróbálnák. Úgy legyen. Mi is visszavárjuk őket. (2005. július 26. Sahy (Ipolyság, Szlovákia); a Froy Aagre Offbeat koncertje; km.: Froy Aagre (szoprán- és tenorszaxofon), Andreas Ulvo Langnes (Fender-zongora), Audun Ellingsen (bőgő), Freddy Augdal (dob)) http://www.fidelio.hu/visszhang.asp?id=8342

back to top

A képzelet vad andalgásai

back to top