Tlač
Kazimierz Jonkisz trio v Šahách
Autor: Pavol Srna • Jazyk: Slovenský • Zdroj: Hontianske Listy Rok 2004 sa pre priaznivcov jazzu začalo vystúpením tria Kazimierza Jonkisa – poľského bubeníka - so saxofónistom (Borysom Janczarom) a kontrabasistom (Martinom Marinčákom) v hoteli Vila Romaine. Takáto zostava bez klavíra či gitary je obyčajne vhodná len pre hráčov so zmyslom pre veľmi voľné poňatie improvizácie.
V ich repertoári prevládali štandardy hlavne z obdobia be-bop-u. Pre tento štýl hry je typická tvrdá hra bubeníka, rozbité, kostrbaté rytmické konštrukcie a fanfárovité, pauzami prerušované krátke melódie, zdravá arogancia, virtuozita a intelektualizmus.
Na koncerte sme dostali všetko to, čo nám náležalo. Bubeník Kazimierz Jonkis mal rozložené malé bubny s tvrdým zvukom. Činelová hra bola tiež tvrdá, plná nepokoja. Pán v najlepších rokoch bol plný života a ukázal aj svoju virtuozitu v častých sólach na bicie – takmer v každej skladbe – ale veď on bol vedúci skupiny. Snažil sa vytvárať bezprostrednú atmosféru uvádzaním v poľštine. Vysvetľoval vznik bluesu (najväčší úspech mali práve bluesové skladby) a dával hudobné hádanky. Tie obecenstvo veľmi neuhádlo, ale zato tlieskanie nám šlo lepšie.
Kontrabasista Martin Marinčák vyučuje na ZUŠ jazzovú hru (ako im je tam dobre) a je zo Slovenska. Hral veľmi ľahkou rukou (čo je na kontrabase nie jednoduché) a technicky veľmi čisto. Počas jeho kompozície na motívy jednej slovenskej ľudovej piesne sa dobre „odviazal“. Až ma hrialo pri srdci, keď počas sóla na kontrabas mu obecenstvo tlieskalo do rytmu.
Borys Janczar – právnik - hral na tenor saxofón veľmi príjemným mäkkým tónom. Dobre využíval spodný rozsah nástroja, možno aj preto sa mi jeho hra zdala taká „mužná“ napriek jeho mladému veku. Bolo v ňom veľké napätie, veľké city, ale ako správny stratég, neodkryl ich hneď všetky.
Na koniec zahrali zopár pochúťok ako napr. M. Davis: All Blues v najhravejšom rytme ktorým je podľa mňa jazzový valčík.
Vystúpenie tria Kazimierza Jonkinsa sa nieslo v bezprostrednej klubovej atmosfére hotela Vila Romaine. Našťastie mali zopár skladieb nacvičených navyše, lebo bez prídavku šahanské obecenstvo málokoho pustí z pódia.
Koncert organizoval už tradične Pavel Makovínyi s pomocou fondu Pečať mesta Šahy a MsÚ odbor školstva, kultúry a mládeže.
Kazimierz Jonkis trio Ipolyságon
Autor: Pavol Srna • Jazyk: Magyar • Zdroj: Honti Lapok Az elismerés, amit Makovínyi Pál a várostól kapott a jazzkoncertek szervezéséért erőt ad a további munkához. Így hát januárba megvolt az idénnyitó jazzkoncert a Ipolyság város pecsétje alapítvány segítségével, ezúttal a Vila Romaine hotel éttermében.
A zenekar: Kazimierz Jonkisz – dob, Boryso Janczar – saxofon, Martin Marinčák – bőgő, zongora nélkül játszott. Ezt csak a nagyok engedhetik meg maguknak, akikhez közel áll a szabadon felfogott improvizáció. A résztvevők mindezt jól tudták. A legtöbb örökzöldet a be-bop stílusban halhattuk. A kemény tördelt ritmusok, a rövid szaggatott dallamok a vagányság és az intellektualitás mind ott volt a játékukban.
Kazimierz Jonkisz kisméretű, éles hangzású dobjain erőtejjesen játszott. Majd minden számban megmutatta virtuozitását. Barátságosan konferálta fel a számokat lengyelül, amit meglepő, de értettünk.
Martin Marinčák zeneiskolában tanít. Jó példát mutatva tanítványainak is könnyedén és pontosan játszott. Egy saját számában a szólóba úgy belemelegedett, hogy magával ragadta a közönséget is.
Borys Janczar aki egyébként ügyvéd szép lágy játékával lepett meg. Szépen használta a mély hangokat, úgyhogy a játéka a lágyság ellenére igen „férfias“ volt.
A koncert barátságos hangulatban telt el sok tapssal és ráadásokkal. |
