Fotografie

Griglák	Jonáš	Tariška	Valihora

Tlač

Hudobný maratón v Šahách

V Šahách a jeho okolí sú priaznivci náročnej hudby priam rozmaznávaní. Už niekoľko rokov sa pravidelne, niekoľkokrát do roka konajú džezové koncerty s najlepšími domácimi hudobníkmi a hosťami zo zahraničia. MsKS v spolupráci s RNDr. Pavel Makovínyim tentokrát pozval do šahanského kina skupinu FBI (Funky Band International). Dôverujúc vkusu organizátorov sme naplnili sálu, aj keď sme o skupine nevedeli takmer nič. Keď hudobníci hrajú nezameniteľný svojský štýl, pre poslucháčov sú najťažšie prvé minúty, kým sa s nimi v duchu spriatelíte. Snažíte sa ich niekam zaradiť, k niekomu prirovnať (s malým pocitom viny, lebo osobnosti sa nedajú zaškatulkovať). FBI hrali funky silne okorenené atmosférou jazz-fusion (Joe Zawinul, Chick Corea, Herbie Hancock...). Ako neskôr vysvitlo, Johan Svensson, zo Švédska s J. Zawinulom a Gary Burtonom aj hral. Predviedol nám perlivú vzdušnú hru na bicích. Marc Delcore (USA) na klávesových nástrojoch snáď najviac navodzoval už spomínanú atmosféru 70-tych rokov hlavne zvonivým tónom prvého elektrického klavíra Rhodes Fender (gumové kladivká rozochvievajú kovové prúty). Po Britney Spears mu dobre padlo zahrať si aj muzikálnejší druh hudby. Jeho brat Greg Delcore svoju úlohu na basovej gitare bezchybne zvládol. Domáci člen skupiny Juraj Burian je nám dobre známy ako zakladateľ skupiny Scat Adrieny Bartošovej (hrá aj s V. Patejdlom) mal najvystavanejšie improvizácie na gitare. Vždy cítim radosť, keď v skupine zahraničných hudobníkov naši rodáci nielenže obstoja, ale vynikajú. Spevák Freedom Bremner (USA) v ten deň pricestoval na Slovensko, trochu si pospal v aute a vyšiel na pódium a spieval. Zaujímavým prekvapením na začiatku bolo samplovanie (cueing up) hlasom. Ale pustil sa aj do drobnejších improvizácií a náznakov rapu a hip hopu. To všetko ale s citom a mierou. Skupina FBI hrala prevažne svoje vlastné kompozície, ale objavili sa aj známe melódie od Stevie Wondera, Billa Withersa, či Stranglers. Bolo to prvé z niekoľkých mála vystúpení skupiny FBI na Slovensku a my, ktorí sme mohli byť v kinosále s nimi, sme boli radi, že sme spoznali niečo netradičné, svojské a že začali práve u nás. Príďte aj Vy medzi nás. Ďalšou udalosťou, ktorú si milovník „peknej hudby“ nemohol odpustiť bol klubový džez v reštaurácii Fortuna na Hlavnom námestí v Šahách. Osobnosťou večera tu boli všetci hudobníci bez výnimky. Kapelníkom a autorom väčšiny kompozícií bol klavirista Gabriel Jonáš. Hrá a tvorí súčasný džez vychádzajúci z koreňov bebopu. Vtedajší rebeli 40-tych rokov (Charlie Parker, Thelonious Monk...) zmenili rozloženie akcentov swingového rytmu, harmónie sa stali zložitejšie a prednes expresívnejší a volnejší. A všetku túto krásu dostávate plným priehrštím v skladbách Gabriela Jonáša. Na pohľad kľudný pán v najlepších rokoch sa úplne premení, keď zasadne za klavír. Hrá premyslene a veľmi temperamentne. Príjemným spestrením sú jeho drobné hudobné žartíky. Riadi kapelu a nabáda ich k tvorivosti. S ním sa asi nedá hrať monotónne. Snaží sa upútať a udržať pozornosť poslucháčov. Rudo Tariška (saxafón) sa vo svojej hre nenechá obmedzovať žiadnymi umelo vytvorenými pravidlami. Jeho improvizácie sú veľmi volné a unášajúce. Juraj Griglák je technicky veľmi vyspelý hráč na basovú gitaru a kontrabas. Jeho bravúrna technika ale nie je len samoúčelná. Všetky ním vydané tóny majú hlboké logické a harmonické súvislosti. Martin Valihora teraz študuje za „veľkou mlákou“, ale keď príde domov, príde aj do Šiah. Takto máme to šťastie vidieť, ako tento mladý bubeník rastie. Vynikajúco hrá zložité rytmické konštrukcie s mladíckym temperamentom. Osobnosti slovenského džezu, ktorých sme vo Fortune videli, budú mať koncert – autorský recitál Gabriela Jonáša v Slovenskom rozhlase. Dúfajme, že to nezabudnú nahrať a vydať na CD, aby sme si ich mohli kedykoľvek vypočuť aj doma. Veď takejto hudby nikdy nie je dosť.

späť na začiatok

Zenei maraton Ipolyságon

Ipolyságon és környékén az igényes zenére éhes közönség már szinte el van kényeztetve. Évente töbször vehetünk részt jazz koncerteken amelyeken a hazai élvonalbeli zenészek sokszor külföldi vendégekkel lépnek fel. A Városi kulturális központ Dr.Makovínyi Pál segítségével most az FBI (Funky Band International) nevű csapatot hívta meg. A zenészeszekről ugyan alig tudtunk valamit, de bíztunk a szervezők jó izlésében. Ha egyedi, sajátos zene szólal meg egy fellépésen, a halgatóknak nehéz dolguk van az első pillanatokban. Az újat befogadni nem könnyű. Először megpróbáljuk besorolni, valakihez hasonlítani őket. Az FBI funky-t játszott erős jazz-fusion hagzással (Joe Zawinul, Chick Corea, Herbie Hancock a 70-es években). Mint később megtudtam, a svéd dobos Johan Svensson játsott J. Zawinul és Gary Burtonnal. Könnyed friss játékot mutatott be. Marc Delcore (USA) játékstílusával és hangzással egyaránt erősbítette a már említett hangulatot. Hangszere ugyanis az első villanyzongora Rhodes Fender volt, ahol gumi kalapácsok hangolt fémtéglákat ütögetnek, így jellegzetes csengő hang keletkezik. Britney Spears után jó eshetett a muzikálisabb zene... Testvére Greg Delcore (bassusgitár) hibátlanul végezte a dolgát. Juraj Burian (gitár) nem volt ismeretlen számunkra. A Scat (=szöveg nélküli jazz ének) egyyüttes alapítótagja volt Adriena Bartošovával és rendszeresen játszott Vašo Patejdlvel. Gitárimprovizációi a legszebben felépitettek voltak az eggyüttesben. Mindíg örülök, ha látom, hogy a külföldi vendégek között honfitársaink nemcsak megálják a helyüket, de ki is tűnnek. Az énekes Freedom Brenner (USA) aznap érkezett hazánkba, szundított eggyet az autóba és felment a színpadra és énekelni kezdett. Mindjárt az elején mutatott egy érdekességet, mikor hangjával a DJ-k lemez huzogatását utánozta. Belefogott még néhány szerényebb hang -improvizációba, rap és hip hop éneklésbe. Az FBI saját kompozíciókat játszott, de hallottunk néhány örökzöldet Stevie Wondertől, Bill Whiterstől vagy a Stranglerstől. Az FBI első koncertjét Ipolyságon kezdte, így az ottlévők megtiszteltetésnek vehették, hogy az elsők között halhatták ezt a sajátos hangzású élénk zenét. A másik esemény (másnap), amelyről nemlehett kimaradni már egyértelmű vérbeli jazz volt a javából. Itt mindenki kivétel nélkül főszereplő volt. A zenekarvezető Gabriel Jonáš volt, mivel az ő kompozícióit játszották elsősorban. Gabriel Jonáš (zongora) mai jazzt játszik a bebop gyökereiből kiindulva. A 40-es évek lázadói (Charlie Parker, Thelonious Monk...) megváltoztatták a swing ritmus hagsúlyait rendszertelenebre, a harmóniák európaibb, összetettebbek lettek, szabadabbak lettek az improvizációk. És ez a sok gyönörűség eggyütt volt Gabriel Jonáš kompozícióiban. A látszólag nyugott, érett úr tejjesen megváltozik, ha a billentyűk mögé üll. Átgondoltan, de nagy temperamentummal játszik, zenei tréfákkal lep meg. Vezeti zenésztársait. Vele nem lehet egyhangúan játszani. Folyamatosan törekszik megtartani a halgatók figyelmét. Rudo Tariška (saxafón) nem haggya magát semmiféle korlátok közé szorítani. Szabadon és meggyőzően improvizál. Juraj Griglák (bőgő és basszusgitár) nagy technikájú játékos. De nem önkényesen fitoktatja tudását, minden hangot logikai és harmóniai összefüggések kötik egymáshoz. Martin Valihora dobolást tanul az egyesült államokban. Amikor haza jön, ellátogat városunkba is, így nyomon tudjuk követni fejlődését. Nagyzserűen játsza az összetett ritmikai konstrukciókat fiatalos temperamentumával. A szlovák jazz nagyjai, akiket a Fortunában láthattunk, hallhattunk, koncertet adnak a Szlovák rádió stúdiójában Gabriel Jonás szerzői estje keretén belül. Reméljük, nem felejtik majd el felvenni és kiadni CD-n, hogy otthon is bármikor visszahalgathatjuk őket. Mert az ilyen jó zenéből sosem elég.

späť na začiatok